Agatha Christie: Öt kismalac
„– Kedvét lelheti az ember az igazság keresésében pusztán magáért az igazságért is.”
„Egy kismalac piacra járt,
Egy kismalac meg otthon ült,
Egy kismalac sok húst evett,
Egy kismalac hoppon maradt,
Egy kismalac visít nagyot: uiii uiii éhes vagyok!”
A Krimi Királynőjének könyvei közül a legjobbak közül való, az én megítélésem szerint.
Én egy 1973-as kiadást olvastam, amit Szíjgyártó László fordított nagy megelégedésemre, kiválóan.
Szeretem még azt is, hogy Agatha Christie mindig belevisz némi szépirodalmat a műveibe. Említ klasszikusokat, idéz verseket. Itt Platón Phaidónjából említ egy részt, utal Shakespeare Romeo és Júliájára, valamit az Othello-ra, valamint Maugham: Az ördög sarkantyúja című könyvére is. Ezek mindig emelik egy könyv színvonalát, még ha egy
szórakoztató krimiről is van szó csupán.
Már maga a történet sem szokványos. Egy tizenhat évvel azelőtti gyilkosság tisztázására kéri fel Poirot-t a gyilkosságért elítélt asszony lánya. Nem mellesleg az áldozat a lány édesapja Amyas Crale, a híres festő volt.
Poirot kis ódzkodás után vállalja, hogy kideríti ki volt a valódi elkövető, vajon igazat állított-e Caroline Crale, mikor a halálos ágyán azt írta leányának, nem volt bűnös
édesapja megmérgezésében?
Poirot itt is zseniálisan jár el, mint mindig, hogy az igazságot kideríthesse.
Öt személy jöhet szóba, mint potenciális elkövető, hiszen Caroline-on és férjén kívül csak öten tartózkodtak ekkor a birtokon. Az öt kismalac, ahogy Poirot egy ismert gyerekversikére asszociál.
(A cselédek meg a biodíszlet szerepkörbe szorulnak most is, mint a legtöbb esetben A.C. könyveiben. Hiába, ő már csak az arisztokratákról írt legszívesebben, ezért meglehetősen sznobnak tartom őt, tehát a lelkem mélyén ott lapul egy kis szocialista.)
Detektívünk mind az öt személyt a megfelelő módon közelíti meg és így mindannyiukat szóra bírja. Természetesen csak az után, miután kifaggatta a per védőjét, az ügyészt, a család ügyvédjét és az ügyben egykor nyomozó rendőr-főfelügyelőt. Hiszen rend a lelke mindennek!
Én egy cseppet sem untam azt, hogy újra és újra ugyanazt a történetet olvastam el más és más nézőpontból. Poirot-n kívül engem is nagyon érdekel és elgondolkodtat mások
jelleme és az ebből fakadó pszichológiai vizsgálódás.
(Itt szeretném megjegyezni, hogy Agatha Christie: Poirot címmel készült egy zseniális TV-sorozat az írónő azon regényeiből, melyekben a kis belga detektív nyomoz. A
főszereplő David Suchet nekem akkor is Poirot marad, ha a bajsza nem olyan, mint az a regényekben szerepel, viszont az alakítása meggyőző és magával ragadó.
A sorozat ellen azért van két nagy kifogásom. Az első, hogy a polkorrektség miatt folyamatosan beleillesztenek valami színesbőrű egyént, vagy az egyik szereplő szexuális identitását változtatják meg. Ennél a résznél ez utóbbi történt, szerencsére, bármilyen idegesítő is az ilyesmi, a cselekményen nem változtattak legalább. A másik,
hogy átírják a cselekményt, ami idegborzoló.
Mivel láttam ezt a sorozatot, ebben az esetben már tudtam, hogy ki bűnös és ki nem.)
Amiért ezt a regényt még kiválónak tartom az az, hogy logikus ésszel könnyen ki is találhatjuk a megoldást, hiszen minden szükséges információ a rendelkezésünkre áll a
megfejtéshez. Én mégsem éreztem a magabiztosságot akkor, mikor Poirot már mindent tudott.
Amyas Crale és Caroline nem éltek éppen példás családi életet, minden Amyas szenvedélyének, a festészetnek volt alárendelve. És Amyas gyakran merített ihletet csinos hölgyekből, akiket egy időre a szeretőjévé tett. Caroline pedig ezt eltűrte. De talán csak egy bizonyos pontig. Talán mégis ő tette? Vagy Amyas öngyilkos lett volna, ahogy
Caroline a per alatt állította?
Vagy talán Philip Blake, aki Amyas legjobb barátja volt, de Caroline-t ki nem állhatta; a kismalac, aki piacra jár?
Esetleg a testvére, Meredith (azt hittem ez női név) Blake, aki nagyon bizonytalan emberként a botanikába menekült, és ő állította elő a mérget, ami végzett gyermekkori
barátjával Amyassal; a kismalac, aki otthon ült?
Vagy Elssa Greer, a festmény modellje, akinek Amyas házasságot ígért és ő ezt nem is titkolta el Caroline elől; a kismalac, aki sok húst evett?
Netán Miss Cecilia Williams, aki akkortájt Caroline húgának Angelának nevelőnőjeként akaratlanul is szem és fültanúja volt az eseményeknek és bevallottan nem kedvelte
Amyas Cralet; a kismalac, aki hoppon maradt?
Vagy Caroline húga, Angela Warren, akit Caroline kamaszos féltékenységi rohamában egy papírnehezékkel egy életre megnyomorított; a kismalac, aki visít?
Ha elolvassátok, megtudjátok!